szorítom anyám kezét / a másikban egy telepakolt punga
Kacajod a tenger hullámzása, / ami elrejtezett, felszínre hozza, / majd kimasszírozza a görcsöket.
Ha szólsz, a gyermekkorod otthonát / említed; kertjét, finom falatát, / vendéglátását, / a kenyérsütést
Cséreket szór szanaszét a szél / Hisztriopolisz falai fölött.
ezt kellett volna felelnem
Mi is olyanok vagyunk, / mint egy befejezetlen hosszú vers.