az életnek nincs formája új tájakat építek magamba legyen hova elmenekülni a hangos visszhang elől
Talán lecsókolhatnád rólam most még a pusztulást. Köröttünk a föld leülepedett égi pernye, benne itt-ott még parázsbimbók izzanak.
van ez így már hogy csak a hold odafönt fehér ködben mélyen ő puszta űrben csatangolt bemindenezve át az éjen
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
