De a másnap kifeszít ma, / a pofámba töri borsát
Az utolsó lépés, a végső stádiumváltás nem sikerült.
minden tavasszal / minden ősszel / ég a Dnyeszter
A sziklapárkányról lökte fel magát a magasba a vándorsólyom.
„Semmit sem adhatok ajándékba”
Sűrű árnyékával rezdül a lomb is, eleven sávokká szabdalva / a torkolat csöndjét,
Így történt aznap reggel is, mikor az előző esti bulitól enyhén kótyagosan, de kötelességemet nem feledve letámolyogtam a partra
A start pillanatát csak a rádiózásból és a megnövekedett rázkódásból / lehet érzékelni
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
