.svg)
van ez így már hogy csak a hold odafönt fehér ködben mélyen ő puszta űrben csatangolt bemindenezve át az éjen
Szikla, fölötte ég rügyező messzeség hagyom hogy elmenj mellettem szó nélkül hadd legyen keserű az év.
Kerítések résén át hunyorgó szemek és a tenyér, mely a betonra tapad.
