Itthon csak hánykolódom: Az ágyam túl nagy, a város túl csendes. És hát te sem vagy itt.
sokat agyaltam rajtad az utóbbi időben úgy voltam hátha te is valami hasonló ha nem végül is így van rendjén
Farkast kiáltok, hogy rémületet ne kelljen. Hallgatsz. Hiányok szédülnek mellettem;
Azt hiszem, nem kell már folyton ajtókat keresned, nem kell újabb élmény mások hatósugarában, nem
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
mindenki úgy néz rám, / mint aki már nincs is teljesen itt
Az emléknap hivatalos programját követően kötetlen beszélgetés vette kezdetét, ahol a jelenlévők további személyes történetekkel és anekdotákkal idézték meg Láng Gusztáv alakját, méltó módon tiszteleg
.svg)
