A csönd határain túl már nem nehéz kijelölni a helyed, nincs vergődés az emlékekben, önkezeddel átszakíthatod az eget.
Az éhség vagy a vágy volt előbb? Körülötted már minden értelmezve volt, soha nem akartad látni a halált, ezért lefényképezted,
Egy pehelysúlyú emlék felkeresett nemrég, megállt szívemen szépen, körbejárta egészen,
Álltunk a szögletes alkonyatban, két levetett, még divatos cipő, Vans vagy Converse, már jól kitaposva, de tiszta nadrággal még épphogy menő,
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
