látni szeretnék, ezért beszélek
éjszaka elmentem / pünkösdi rózsát lopni
a gének / a transzgenerációs traumák / dolgoznak bennem is / a folytonosság jegyében / beletenyerelnek az álmaimba
Szeretem én az esőszagot, a csiganyálat, / ennyi szabadság nekem is jár a forró aszfalton, / ismerem a vizek irányát, fémes ízét
Szóval nem egy jó dolog annyit tudni erről a mocskos világról
Itt a tánc áldozat, és csak olykor felszabadulás.
(a következőkre körkörösen kell járni, dobok ritmusára)
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
