Szóltak neki, hogy várják a beszélőn, látogatója jött. Újra láthatja az anyja tekintetét az üveg mögött.
Igen, mi itt, látszólagosan védett és békés buborékunkban létezünk, ahol még tánczenét sugároz a rádió, van vaj, kenyér, netán víz, s még ki tudja, mi más, de az a kérdés, meddig?
Nem volt üres a koporsó, te is tudod, mondta riadtan Kitti, miközben W. Imre mellett ment a sírok között, fázósan összehúzva sötétkék kabátkáját.
nekünk még szombaton is kari előtti kari van, a pásztorjátékos szülőket hívták a templomba, hogy csendesedjünk el, hangolódjunk rá a karácsonyra főpróba után
Most, utólag úgy érzem, nagy szerencse, ha egy budai – úgynevezett – úri fiúcska kikerül megszokott környezetéből, és megismeri a világot.
Szántai János Tintapacák című kötetének könyvtárgyi minősége vitathatatlan, hiszen Drăgan-Chirilă Diána cianotípiái önmagukban is elegendőek egy plasztikus világ megteremtéséhez.
Hétköznapinak éppen nem mondható, de a hétköznapi gyermekek világához annál inkább kötődő történet körvonalazódik négy fejezetben és számos élénk illusztrációban...
A jégtáblák és a kontinensek egyaránt távolodhatnak egymástól, közeledhetnek egymáshoz, akár egymásra is torlódhatnak olykor.