Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Nagyapám a rend végén megáll, kifújja magát, megemeli tányérsapkáját, őszes kefehaján izzadság csillog. Szeme, feje kicsi, mint az egéré, hunyorítva néz.
Az emlékezés göröngyein nem cselekménycentrikus regény, ahogy a korábbi Szilágyi-regények sem voltak azok.
Bizonyára jó néhányan föl tudják idézni akár magát a pillanatot, vagyis azoknak a pillanatoknak a sorozatát, de az érzést egészen biztosan, amikor tudatosult bennük a saját haláluk elkerülhetetlensége
Mert pókert is tanultam ugyan tíz percig Láng Gusztávtól, de ez csak játék volt nyilván. Ami viszont hosszan tartó és halálosan komoly: a szakma szeretete.