Kritikák, esszék, tanulmányok, jegyzetek.
Amolyan nosztalgikus, tocsogós áltavasz. Süt a nap, mint egy ígéret. Hogy hazudik, vagy őszintén próbálkozik, vagy ő se tudja, mit beszél, nincs mit mérlegelni rajta.
Nezval fentebb idézett önéletrajzából (Z mého života) az is kiderül, hogy a Legionáriusok hídján látott öngyilkos jelenésével, az Edison megírásával...
Az egyik prózához megnyitom a Google-térképet, és kikeresem az utcát, ahol tizenötéves koromig laktunk.
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – az üzenetből erőt merítők segítségére 1913. március 14-én Janovics Jenő sietett...
„Egyedül lenni. Az kéne.” Gyorsan döntött. Bedobálta a hátizsákba a legszükségesebbeket, fogkefét, szappant, törülközőt, aztán elindult.
Furcsa jószág az emlék. Ízekben, illatokban, képekben, idegpályák megfoghatatlan összeszikrázásaiban lakik.