Székely Sevan: Heiditől Drakulának (From Heidi to Dracula)
No items found.

Gyárfás István versei

XXXII. ÉVFOLYAM 2021. 6. (812.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
Székely Sevan: Heiditől Drakulának (From Heidi to Dracula)

Székely Sevan: Heiditől Drakulának (From Heidi to Dracula)


Vágyak


Egy idegennél először otthon érezni magam.


A csuklódon az erek ösvények –

milyen kár, hogy újra és újra eltévedünk.


Suttogj még jó álmokat!

Nem bírok betelni a kifejezések keveredésével.


Üljünk fel a hintára.

Mikor kiugrom, engedd el a kezem.

Hadd érezzem a szabadság elvesztését.


Mindig is utáltam a fosztóképzős szavakat:

unhatatlan, kialvatlan, szerethetetlen.

Rád emlékeztetnek.


Kétszer számoltam meg az anyajegyeket a füled mögött:

a részed, amit sosem fogsz látni.


A pisze-pisze nem gondoltam komolyan az összeveszést.

Csak mondj valamit haragból.


Mondj valamit, ami neked is titkos,

Mondj valamit, ami mindkettőnket szorít.

Mormold, amit amúgy is mondanál.

A hazugságokat meg csipeszeld ki az ablakba.


Ha a szükség neked teher,

Ha a teher neked tilos,

Akkor lógass ki az erkélyen!

Ismerlek. A cipőfűzőmnél úgyis megtartanál.


Engedd, hogy utoljára bebújjak a takaród alá.

Rossz, hogy a bőröd a textil –

Szaggatja szét a hajnal.




születés után marad


(1)

Rügyező fákon

Szakasznyi köldökzsinór

Nincs hova kötni.


(2)

Barna levél közt

átalakuló homlok.

Karcol a gráblya.


(3)

Fejem felett már

Jégcsap. Aki bújt – aki

nem – gyerek leszek.



Viszony

Jó volna, ha nem lenne ennyire sötét,

És legalább az ajtóig elkísérnél.

A nyárnak maradsz lenyomata,

az árnyékom vezet ma haza.


Miért fújja a lombot a szél,

Ha pillanatnyi az érintés

Két levél között, aztán elválnak,

vagy lehullnak és köszönnek másnak.


Tavaszra magamhoz sem lesz viszonyom.

A születés és most között

végig kenyérmorzsákat szórok.




Csigaház

Eltaposom a csigákat.

Nem teszem gondosan félre őket,

mint gyermekkoromban, ahogy anyám tanította.

Roppan a talpam alatt a ház, amiben laknak,

Pedig nekik az az egyetlen.


Csak az enyém a focipálya,

pedig nem is tudok focizni.

Leülök a lelátóba,

és itt szívom el az utolsó cigim.

A csikket meg csakúgy elpöccintem,

Remélve, hogy felgyullad az egész


az egész gazos focipálya, ahová

apám vitt, mikor négy voltam,

pedig már akkor rühelltem az egészet,

és ő tudta -

Törted volna el a lábam.


Most marjanak szét a szúnyogok,

nem érdekel.

Végig szambázok a gyepen, megszégyenítem

a sok férfit, a macsókat, akik ideizzadnak,

ideköpnek, mert attól lesznek valakik.


Hogy anyám nem alszik, és egyre csak otthon vár a vacsorával?

Én hűlök ki, mire hazaérek.


Ha meghalok, nevezzetek el rólam egy stadiont.

És ültessetek a közepébe napraforgót –

Legyen mindig mit kerülgetni.



Gyáfrás István 2000-ben született Szolnokon. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem anglisztika szakos hallgatója.




Összes hónap szerzője
Legolvasottabb