Versek

Székely Ian munkája

‍

túl hosszú

csak túl hosszú mondatokban tudnám mondani

és feloldódnál mint húgy a hóban

s annak is milyen impaktja van?

évek óta így vagyok

mint egy üzemen kívülre helyezett szatellit

gyűjtöm rólad az eltévedt jeleket.

mert megtanultam mi a felfüggesztett idő:

abban élem azóta az életem

ismerem az etióp gyerekek éhségét:

az van csontjaimban velő helyett

és ismerem a jövőt amely kóbor macskák magzatvizében forr fel

a csillagok helyén özönlő hideget

a fénytörést a halottak retináján:

mind nem adja vissza hiányodat

amely sosem jutott el megfogalmazásig

úgy lebeg az agy fáinak torzói közt

te vagy a retorzió a bűnökért amiket miattad követtem el

és az én retorzióm a csonttört információkat sugározni amíg majd

felold a légkör.

transsubstantiatio

a prostituáltak hasán fölfénylik az írás

(megérted mint halottaidat)

fitymacibálás közben a lucskos törölközőn

a szoba egyetlen fehérjén fekve

sosem voltál még ilyen nyomorult

vigyorogsz

valakit ünnepelnek a tévében.

széthordják a vers sorait mint egy megbomlott postás

akit már nem érdekel hová dobja be a leveleket

az idegenek meghatódnak egymás szerelmétől

és néha összejön nekik.

a félkemény fasz lágy erupciója

szentlélek atyatagadó fiú

mária sosem volt nő és gábriel.

veszni

veszni veled a zsírszagú ködben

beletörik a fény s ahol nem ott

valószínűbb hogy rablógyilkosok

gyerekáldozó zsidók gyerek-

tolvaj cigányok szadista

boszorkány mumus lakik

vagy maga a

nagyfaszú öregisten csupa

lélekfekély-szimptóma az

arcom és rücsök és benne

vastag a kosz és örökre be-

festi a bőrt és inkább

maradunk a tövises

kuvikos holdsejtős görbefás

(a tűzön se égne) éjszakában és

zuzmós de előbb-utóbb

felsérti a hátunk és

szeretkezünk a vércsipkés avaron

különválunk ahol sejtjük

az otthont arra megyünk és

megyünk és megyünk a tejszerű ködben

anyatejszerűben pasztörizált és

kitaláljuk milyen legyen erről az emlék

hazatalálás

(áldozatul esés) előtt.

a dunánál (meg a többinél)

nem jó vizek se mosásra se másra

csak hömpölyögnek jelentésadásra várva

duna tisza s a maros most alattam

zöld vízhúsából ködöt párolog

penészes szemű vízi hullák

és lefoszló pikkelyű halak otthonai

iszapos szarszagú vizek

meg nem született gyermekeinket

fullasztani valók

és konkrét kutyakölyköket

akiknek először ég világ retinájukba

mintha hűlő zsír folyna medretekben

és a

közös képzelet kihalt állatainak csontjai lennének

fáitok.

duna tisza küküllő s most a maros

alattam az évezredek zöld

jégpáncéljai alatt remegve.

légzésgyakorlat

valószerűtlen évek zakatolnak a tüdőmben

vagy csak a hörghurut tudja a faszom

csak az emlékek rongyai vannak kiterítve

ahogy az értelemfoszlány lóg a szavakon.

ha átvilágítja a halálröntgen

a törött vázat a rezidensek majd

meglepett arccal merednek rá a tanoncokhoz fordulnak

de aztán a felejtés mellett döntenek

s kinéznek az ablakon felmérni az ősz állapotát

szép ősz az idei mormolják és magára hagyják a beteget

mert az egyetlen gyógyulása a létezőnek ha feleded.

mint fába írtad belém a neved

és benövi a testem és láthatatlan marad

és nem adom ki tömíti gyomrom mint beszakadt

análgolyó

túl sok és megragadhatatlan

pedig konkrét az életed

dolgozol hallgatsz és minden bizonnyal a baszás iránti pánikrohamaid fölött is lett erőd

és lett erőd a leigázott világodon

mint egy kibaszott zsarnok úgy állsz

míg égnek képzeleted templomai s

földből köpettel gyúrt katonáid halálra erőszakolják a nőket.

Kulcsár Árpád: 1987-ben született Gyulakután. Jelenleg Kolozsváron él.

‍