altasd el a hintalovat, / hogy holnap újra meséd része legyen.
ebben az álomban holmi / metonimikus viszonyban / a rajongásból született valami / önmagáért való káosz
Mátyásnak van egy hitele. / Kettőről kapnak postát. / Mátyásék a városba sietnek.
Nem a fej üres. Nem is a szív. / Az űr van tele fejjel, szívvel, / és akkor meg kell állni.
Nos, te és én. / Ajkunk között nő a szenvedés évszaka – / új prófécia a proletár fantáziánk számára.