.svg)
Ahány költő, annyi mahagóniasztal, biztos ebben hittem legjobban.
Kökényfátyol lobog, fenyők pollene szitál, fák, ég, halk kopácsolás, nyelveken szólnak az expresszvonatok.
Az Asszonyt hazaküldik a kollektívből, domborodó fájásai miatt nem tűrik téblábolását.
S ha már itt van mondja meddig él a mondatvégi pont s ha szelíd marad mint az árva vessző kap-e enni inni
Azt mondják, odalent lakik egy költő – mondta a főnök, és meghatározatlan irányba mutatott.
az a helyzet, hogy a Jóisten éltessen, bármennyire is helyzetes vagy sem a helyzet, Vince
