.svg)
Kacajod a tenger hullámzása, / ami elrejtezett, felszínre hozza, / majd kimasszírozza a görcsöket.
Ha szólsz, a gyermekkorod otthonát / említed; kertjét, finom falatát, / vendéglátását, / a kenyérsütést
Cséreket szór szanaszét a szél / Hisztriopolisz falai fölött.
Felfelé mentünk, az erdő irányába, de épp elhaladtunk a forrás mellett, amikor felbukkant Manuela – szaladt utánunk, ő is jönni akart.
értem neurotikus gyermekből / az alvásképtelenségbe belenyugodott férfivé
De hál’istennek emlékeztem a kiszállási címre, tudja, Főnökúr milyen híres vagyok a memóriámról, merthogy mindent a fejemben tartok, s a csuklya is véd.
