akár a fehérre meszelt házsarok, belelóg a térbe az orrnyereg, nincs rajta
egy fűtetlen szoba, itt húzom meg magam, különös tartomány, féreglyuk.
Hajnali háromkor, vacogtató hidegben, nem érzed a lábad.
itt már nincs szükség rád, görnyedt falaidban összeroskadtak a téglák, mint puha kenyér egy meleg testben, mi szétmállik a fenntartott sósavtól.
Édesapámat autóba ültetem. Meghalt egy volt kollégája.
Ezek úgy felvitték az árakat, hogy csak pislogni lehet. Ugyanazért a pénzért felét nem veszi az ember annak, mint két éve. Megyünk visszafelé, az már bizonyos.
Az utolsó fotográfia, az ezer-valahány századik 2010 nyarán készült, amikor a kőrist kivágták.
Aznap szerda volt. Rodica bármikor belenézett a vödörbe, pontosan meg tudta mondani, melyik héj melyik napon került bele.
miért bólogat fű fa bokor mező gyomok könnyedén
Mindaz, ami jelentős és jelentéses pályafutásában, természetesen nem fér el egyetlen bővített mondatban.