.svg)
Zenei jegyzetek, film- és színházkritikák, képzőművészeti tárlatbemutatók
Magam a nyolcvanas évek második felében hallottam-láttam először igazi énekmondót.
Max Regernek hívták. A maga korában meglehetősen ellentmondásos zenésznek számított.
A Nemes Leventével készült beszélgetőkönyv kalandos körülmények között, de megérkezett hozzám az elmúlt év végén.
A rémálmok, a szürrealizmus és a professzor vesszőfutása mögött rejtőzik egy sokkal intimebb, egyszerűbb történet is, ami a filmet lerántja a földre, és milyen jól teszi.
Ez egy olyan kiállítás, amely nem akarja újraértelmezni a képzőművészetet. Ez inkább az emlékezés tárlata.
Richter ötlete (számomra) az alattomosságig okosnak tűnik.
