.svg)
Zenei jegyzetek, film- és színházkritikák, képzőművészeti tárlatbemutatók
Akár a látványosság, akár a szakmai megalapozottság felől nézzük, a dokumentumfilm méltó lezárása a bicentenáriumi emlékévnek.
Az utolsó fotográfia, az ezer-valahány századik 2010 nyarán készült, amikor a kőrist kivágták.
Alkalmi sofőrjével rohanvást rohantak vissza a fővárosba, amelynek peremkerületében fiatal, udvarias, de határozott forradalmárok elkérték az autójukat.
Az előadás három síkon zajlik: az első a szöveghű réteg, a második sík az, amelyben az előadás a megírt szöveghez képest újat tud mutatni a közönségnek, a harmadik pedig a koncepcionális réteg, amely
Weisz Gizella utazását férfiak felügyelik: a főnöke, a kollégája, a telepvezetők, a buszsofőr, a hajtányosok, a szénégető és a másik internált.
Azt javaslom, kövessük figyelemmel, hogy az üdítően lendületes, egyedi formanyelvével gond nélkül bánó Bogdán Farkas milyen technikai, mediális vagy akár tematikai változásokon megy keresztül a jövőbe
