.svg)
olyan mozdulatlan a test / mint a padlóra fektetett műfenyő
pán, faun, patás, / növényevők és vadállatok, / nem baj, ha pusztít, / nem baj, ha büntet
borostyánszemeimbe egy napon / gyümölcslegyek ragadtak azóta sűrűn pislogok / azt hiszem akkor döntöttem a jövőmről
Az éjjel álmomban megírtam régen halogatott Hátsó ablakomat. A Helikon „nagysikerű” pályázatáról szólt. Emlékszem, a szerkesztőségben ültem egyedül, szombaton.
Fischer Botond Buddha Jazz című verseskötete bátor vállalkozás: elsősorban azért, mert úgy bontja alapvető elemeire az identitást, hogy elzárkózik a hazug pózoktól.
Ahogy az lenni szokott, körforgások tömkelegéből épül fel az élet. Ha a színház szakmai életének alfáját és omegáját keressük, csakhamar Kisvárdánál kötünk ki keresgéléseink során.
„Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?1” (1Sám 1,1.8)
Kőszobrok várnak egy túlméretezett kertben, / talán egy koldus keres éjszakai szállást, / talán Isten botorkál. És magában beszél.
