.svg)
Kritikai kitekintő frissen megjelent könyvekről: terítéken a kortárs irodalom.
Lasztocska szenvedéstörténetéhez a szerző egy sajátos, nem lineárisan építkező, szimbólumokkal átszőtt elbeszélői módot használ.
Vajon milyen lelkiállapotban van az a szerző, aki az éppen soros művéről kijelenti, hogy az az utolsó?
Bár a kötetben helyek mentén bontakoznak ki a versek, a városok, utcák, bolygók korántsem főszereplők.
Mintha a sokszínű világ a többrétegű énnek lenne a metaforikus megjelenítője...
Minden alkalommal, amikor útra kel, vagyis új vershez lát, tudatja, merre indul.
Ritkán látni olyan erős szerzői perspektívát, amellyel rögtön a könyv első lapjain találkozhatunk: egy sokunk számára félig-meddig ismerős táj, a Bánság kellős közepén találjuk magunkat.
