Tárcák, karcolatok arról, hogy milyen. Botházi Mária rovata.
Se idő, se pénz, amióta dolgozom magamon, kemény munka vagyok, te. Mióta dolgozom magamon, egy komplett második műszak vagyok, és még én fizetek értem, hehe.
Amikor már recept nélkül csinálod a bejglit, amit egyébként csak évente egyszer szoktál, hát mit mondjak? Nem biztatlak semmi jóval.
Ezek úgy felvitték az árakat, hogy csak pislogni lehet. Ugyanazért a pénzért felét nem veszi az ember annak, mint két éve. Megyünk visszafelé, az már bizonyos.
Ti elhiszitek, hogy. Pedig tudvalevő, hogy dehogy. De ne beszéljünk erről. Ennél az asztalnál ezután még a jobb- vagy a balkezét se emlegesse senki.
Rajtunk, és kizárólag rajtunk múlik, hogy lesz-e ebben az ágazatban magyar munkahely jövőre is a városban/ a megyében/az országban/a világon/az univerzumban.