A csepűrágó imája (versek Hermán Dániel fordításában)

A csepűrágó imája

(Ruga cabotinei)

‍

Elfogadható számszerűsíteni egy bűn súlyosságát,

ha hiszel abban, hogy a büntetés közvetlenül arányos.

Pár hónap múlva megszúrja feneked

az agávé kaktusz tüskéje,

amit szicíliai utazásodkor nyúltál le.

Fogalmam sincs, hogyan működik az isteni logika,

de biztosan tettem valamit azért,

hogy a számomra legkedvesebbek

időnként kivirágozzanak nekem az égbolton.

A szótárban a felnőtt szó mellé

be kéne írjam magam szinonimának,

hogy folyton eszembe jusson, az vagyok.

Vagy egy képet ragasszak be magamról?

Hogy a gyerek-én kinyissa a könyvet,

és azt kérdezze: Anyu, ki ez az

unalmas és gonosz néni?

Szegény növény, annyit kínlódott

aprócska virágjait kihajtani,

hogy bele is pusztult.

‍

‍

Egy dühös ateista példázata

(Pilda ateului furios)

‍

Háromszázötven éven át

készültem egy csodára.

Szobámat Erlenmeyer-lombikokkal,

Berzelius-poharakkal és Petri-csészékkel

halmoztam el, tárgyi tudásra tettem szert

isteni kinyilatkoztatásokról.

Mikor aztán az angyal végre megjelent,

azt mondtam neki: nincs angyalarcod.

Lehetne ez akár angyali hang is, de szerintem

mégsem az. Meg aztán egy angyalnak biztos

nem ez a foglalkozása, tettem hozzá diagramjaimra bökve,

melyeket nagy műgonddal készítettem. Mivel fehérbe volt öltözve,

meg mertem volna esküdni, hogy méhész, és nem az

égi kar tagja. Dühösen védtem drága szívemet,

nem engedhettem meg magamnak, hogy olyannak

dőljek be, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Az angyal csak mosolygott és fejét csóválta.

Leszálltunk kerkékpárjainkról, és ő

a kiszáradt fára mutatott. Nézz oda,

súgott fülembe egy gyermekhang.

Ha énekesmadarat látsz egy pusztai sas

jobbján ülni, miért ne hinnéd el,

hogy mind az ördögök, mind az angyalok

a földön járnak?

Ha nem emlékszel

az anyaméhben töltött időre, miért mondanád,

hogy a mostani után nincs már élet?

Megfordultam, hogy válaszoljak, de ő eltűnt.

Hé! Kiáltottam. Hé! Ígérem, nem teszek

fel több kellemetlen kérdést,

csak gyere vissza.

Miközben egyedül tekertem hazafelé,

egy szitakötő szegődött mellém –

nem madár,

és még énekhangja sincs.

‍

‍

Hermán Dániel fordítása

‍