Sztánanapló

Az E-MIL 24. írótáboráról

Szeptember 3. és 6. között rendezték meg az E-MIL 24. írótáborát, amely az Örökség és jelenkor címet viselte. A rendezvény célja az erdélyi magyar irodalom múltjának felelevenítése, jelenének feltérképezése, valamint a jövőre vonatkozó kérdések megválaszolása volt. Öt társam (László Kata, Usier Tamara, Hermán Dániel, Szélyes-Pál Dániel és Szigeti Alex) kíséretében, a Méhes György Tehetségkutató Pályázat szenior díjazottjaként vettem részt a háromnapos eseményen a sztánai Kék Iringó Panzióban.

‍

‍

Szeptember 3., csütörtök

A napsütéses délutánon még nyoma sem mutatkozott az ősznek. Vegyes érzelmekkel indultam a monostori OMV-benzinkúthoz, a megbeszélt találkozópontra. Egyrészt vártam, hogy végre megismerhessem az erdélyi magyar irodalommal foglalkozó társaságot, másrészt izgultam a korábbi műhelymunka-tapasztalat hiánya miatt. Aggodalmam rögvest szertefoszlott Szántai János és Demeter Zsuzsa szívélyes fogadtatásának köszönhetően. Demeter Zsuzsa autójával jutottunk el Sztánára a keskeny útsávok és a vasúti munkálatok miatt kissé körülményes úton.

Megérkezésünkkor néhány rövid szolgálati közlemény és útbaigazítás meghallgatásával egybekötve elfoglaltuk a szállásunkat. A Kék Iringó Panzió hagyományos stílusban felújított, régi kúriaépülete rögtön elnyerte tetszésemet. Nekünk, fiúknak a festett bútorokkal berendezett kalotaszegi szoba jutott osztályrészül. A csendes, természetközeli környezet és a tágas udvar hamar elfeledtette velünk az utazás fáradalmait.

Délután hat órakor elkezdtük a műhelymunkát Kollár Árpád vezetésével. A rövid bemutatkozó kört az ujjgyakorlatként kapott nekrológok felolvasása, majd vita követett. A tartalmas munkát bőséges vacsora zárta. Estétől hajnalig az E-MIL tagjaival kiegészülve értekeztünk irodalomról, erdélyiségről, illetve az élet ügyes-bajos dolgairól. Többen a pingpongozásnak szentelték idejüket; Szentes Zágon trükkös szervái és Zsidó Ferenc erőteljes lecsapásai sem szegték jókedvemet.

‍

‍

Szeptember 4., péntek

„Aki éjjel legény, legyen nappal is az”

A svédasztalos reggeli elfogyasztását követően pedig a soron következő programpont helyszínére siettünk. Egyed Emese tartott előadást Irodalmi „Lavinagurítás”? A Helikon-jelkép faggatása címmel, fókuszba állítva az erdélyi magyar irodalmi élet intézményesülését és társasági szerveződését, különös tekintettel a Helikon múltjára.

A rövid szünetet az Erdély, anyaország, irodalom, közösség című kerekasztal-beszélgetés követte Szenkovics Enikő, Gáll Attila, Egyed Emese, Zsidó Ferenc és Lövétei Lázár László részvételével. A Demeter Zsuzsa által moderált diskurzus az erdélyi magyar irodalom, könyvkiadás és kulturális élet jelenlegi intézményi és finanszírozási nehézségeit járta körbe. A résztvevők rámutattak a szektor túlzott függőségére a magyarországi és a helyi politikai támogatásoktól, hangsúlyozva a román állami alapok (például az AFCN és a Román Kulturális Intézet) nyújtotta pályázati lehetőségek és fordítási támogatások kihasználatlanságát. Kiemelt problémaként jelentkezett az egységes érdekérvényesítés hiánya, mivel a kiadók és folyóiratok többnyire elszigetelten, egymással versengve küzdenek a mindennapi anyagi túlélésért. A felszólalók szerint a helyzetből való kilábalást egy átfogó szakmai ernyőszervezet – például a Romániai Magyar Könyves Céh újraélesztése – mozdíthatná elő. Egy ilyen összefogás hatékonyabban, transzparensebben és összehangoltabban képviselhetné az erdélyi alkotók és kiadók érdekeit a román és magyar állami szervek felé.

A hagyományos zöldbableves és a rizsköretes disznópecsenye elfogyasztását követően a pavilonban Erős Kinga, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Király Zoltán és L. Simon László foglalt helyet, Szántai János moderálásával. Az Irodalom és intézményrendszer című kerekasztal-beszélgetés fókuszában az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer jövője és fenntarthatósága állt. A felszólalók áttekintették a jelenlegi finanszírozási modelleket, értékelve a különféle állami és intézményes támogatási rendszerek tapasztalatait. Megállapították, hogy a meglévő pályázati lehetőségek mellett a jövőben kiemelt feladat lenne a magánmecenatúra hatékonyabb bevonása az értékteremtő munka segítésébe. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a művészeti szféra stabilitásának megőrzéséhez hosszú távú stratégiákra, kiszámítható működési keretekre és a szervezetek közötti szorosabb együttműködésre van szükség. Amíg a többi táborlakó borkóstolón vett részt L. Simon Lászlóval, számunkra újabb inspiráló, kétórás műhelymunka vette kezdetét. A vacsora lezárásaként megnéztük Maksay Ágnes és T. Szabó Levente Jókai Erdélyben című filmjét, amelyet egy alkotókkal folytatott rövid beszélgetés vezetett fel. Az éjszaka hátralévő része ismét hajnalba nyúló beszélgetéssel és szórakozással telt.

‍

‍

Szeptember 5., szombat

A délelőtti pihenőt megszakítva a reggeli és ebéd közötti időszakban az E-MIL megtartotta közgyűlését. A programot egy újabb műhelygyakorlattal bővítettük, lehetőséget adva a saját szövegek bemutatására és a javítási javaslatok közös megvitatására. A többi táborozó közben Kispetriben kirándult, vagy Szenkovics Dezső és Király Zoltán örömfőzéséhez asszisztált.

Sajnos egy családi kirándulás miatt a tábor további programjain – a bográcsos lecsó elfogyasztásán és az Erdélyi Irodalmi Tehetséggondozó Pályázat díjazottjainak felolvasásán – már nem tudtam részt venni, de így is rengeteg szakmai tudással gazdagodtam. Megbizonyosodtam róla, hogy az erdélyi irodalmi pálya bár nem egyszerű feladat, de rendkívül hálás, hiszen az ember egy megbízható, családias közösségre talál általa.