.svg)
A halott íze
egy halottat raktak össze nekem,
nem csontból, nem húsból, nem erek alján alvadt vérből,
idegen anyagokból rakták össze,
a Földön nem létező anyagokból,
egyik olyan volt, mint a kő, de nem kő volt,
a másik olyan, mint a szivacs, de nem szivacs volt,
a harmadik, mint a fa, de nem fa volt,
külön a fejet,
külön a törzset,
külön a végtagokat,
jól összepászították az összest,
majd arra kényszerítettek,
bújjak bele a halottba,
hátulról lépjek bele ebbe a testbe,
ami nem test volt,
de én teljesen belehatoltam,
mégis kívül voltam rajta,
belül voltam, és kívül is,
majd azt parancsolták,
harapjak bele a halott fejébe,
valahol az agya környékén,
ami nem fej volt, az agy nem agy,
mégis beleharaptam,
fogaim belemélyedtek,
és megtelt a halott ízével a szám,
de ez az íz nem hasonlított semmire, de semmire,
csak egy dolog volt biztos:
halott ízét rágom,
halott ízével van tele a szám
Eltakarja
A ház eltakarja a fát.
A tenyéren nem tűz át a Nap.
Folyamatosan előtted állok.
A több mindig a hiányon keresztül jelentkezik.
Lehetséges
Mikor elkezdődött az egész,
el nem tudtam képzelni:
lehetséges,
hogy minden egyes nappal,
minden egyes héttel, évvel,
minden egyes egymás mellett átforgolódott éjszakával,
minden egyes arcon elmélyülő ránccal,
a haj vendégszínének tövén átderengő fehérséggel,
szárnyaló vagy éppen elcsukló mondattal,
benned frissülni vágyó megfáradt pillantással,
kimaradó szívütéssel, elakadó lélegzetvétellel,
hogy minden egyes
téged örökösön olvasni próbáló
remegő simogatással,
jobban, mélyebben tudlak szeretni.
