.svg)
A bolygónk felett jár egy vízcsepp, talán a belső kényszer hajtja,
egy sejtés élteti, hogy benne még rápillanthatsz önmagadra.
Csak nagyon nehéz észrevenni: holdárnyék, csillagfény takarja,
máskor pedig, hogy képtelen vagy túl sokáig nézni a napba.
Pedig közted, s a nap között, egyre csak vándorol egy vízcsepp,
nem fagy meg, nem is párolog, jelenlétét se mindig érzed,
és néha benned sejlik mégis, akár a gondolat víztükre,
amiben úgyse önmagadra láthatsz rá, csak a szóközökre,
ha vannak rá szavak.
Valahol fent, lent, jár egy vízcsepp, ha megérzed: hulláma vagy.
Egy tenger, vagy a szárazföldek mozgása
a vízcsepp alatt.
A bolygónk felett jár egy vízcsepp, láthatatlan, örök, szabad,
akár a zúgó folyamok lendülete: ragad magával,
ha nem párologsz, csak akkor éred
be véglegesült hiányával.
Azt mesélték, hogy van egy vízcsepp, és elhitted: repülj utána hát,
vagy tartsd magadban, őrizd, vétsd el, felejtsd el égi illatát.
