Aminek színe, annak fonákja

Ozsváth Zsuzsa Fonák/Crossgrain című egyéni kiállítása a nagyváradi Léda-ház kultúrtérben volt megtekinthető január 30. és február vége között. A kiállítás a 2026. évi magyar kultúra napja köré szervezett programsorozat része volt, és a Partiumi Keresztény Egyetem Inkubátor Stúdiója és a Léda-ház együttműködésében valósult meg dr. Balázs Zoltán kurátorsága alatt.

A tárlat koncepciója a „fonák” fogalma köré épült. A magyar nyelvben a fonák a dolgok, tárgyak, helyzetek hátoldalát, a megszokottól eltérő vagy ellentétes felét jelenti. Átvitt értelemben akár az abszurd, észszerűtlen helyzetet is értjük alatta. A művésznő a Sziszüphosz-mítoszt parafrazálva – a cím által – az alkotási folyamat nehézségeire, fonákjára, de ugyanakkor szépségére hívja fel a figyelmet. Munkáiban a személyes élet láthatatlan részét, az intimitás azon szféráját ragadja meg, amelyben az autentikus életérzések, világképek és viszonyok jutnak kifejezésre. Egy olyan világban, amelyben a megfelelési kényszer és a tetszeni akarás igénye egyre hangsúlyosabb, az érzések és gondolatok intim, láthatatlan és „fonák” részeinek megmutatásához külön bátorság kell. Ozsváth Zsuzsa tudatosan nyers stílusa ehhez tökéletes választás: munkáiban nem az esztétikum, hanem az autentikum jut kifejezésre, így nyersességében az érzelmi őszinteség és a művészi szabadság kap teret. „Szerzői világot látunk: egy sajátságos, különös és otthonosan belakott világ keretében megmutatott látásmódot. Véget nem érő, sziszüphoszi próbák sorát. (…) Leginkább akrillal, leginkább absztrakt expresszionistán, vászonra – assamblage-ot idéző tárgyhasználattal. Erős kontrasztok, olykor gyerekrajzszerű kompozíciók mutatnak föl kérdéseket.”¹

A tárlat anyaga két teremre oszlott: az akrillal és vegyes technikával készült alkotások mellett rövidfilmekből állt össze a kiállítás anyaga, utóbbiakon a művésznő versei hangzottak el, tömör és expresszív vizuális anyaggal fűszerezve.² A mozgóképek üzenete szervesen egészíti ki a festmények, asszemblázsok szürreális, nyers világát. Joggal vetődik fel a néző fejében a kérdés: miért választja egy profi művész tudatosan a nyers, gyerekes vonalvezetésű stílust? Miért gondolja úgy, hogy mondanivalója ebben a gyerekes, akár torznak mondható formanyelvben valósul meg leginkább?

A 20. század művészettörténetében elég gyakori eset a „naiv” formanyelv tudatos felvállalása: gondoljunk Dubuffet vagy Jean-Michel Basquiat munkáinak primitív erejére. A stiláris szabályok felrúgása a nyers tartalom felszabadítását segíti elő, ugyanakkor a karcos, erőteljes vonalvezetés expresszivitása Ozsváth Zsuzsa munkáiban a költői énjével is kapcsolatba hozható. A költői tömörség, akárcsak a nyers vonalvezetés elhagyja a sallangokat, a diszítményeket, és csakis a lényegre tör. Az egyszerű tárgyak jelenléte, mint a félig leégett gyufa, a sztanioltekercsből készült asszemblázselemek primitívsége kifejezőerővel ruházódik fel a monokróm háttér előtt. Jó példa erre a roppant expresszív erővel bíró Közel című sorozat, ahol a félig leégett gyufák és a sztanioltekercsből készült létrák összekapcsolnak vagy szétválasztanak világokat, ugyanakkor gyerekes egyszerűségükben kozmikus erővel ruházódnak fel.

Ozsváth Zsuzsa munkáiban gyakori elem a megduplázódás: dupla létrák, ikrek, párhuzamosan futó utak… Első látásra a megkétszereződés erejét véli felfedezni a néző bennük, de alaposabb odafigyeléssel rádöbben a kettétörés, darabokra hullás, megsemmisülés üzenetére is. Segítségül szolgálhat a munkák címe, amely ez irányba eléggé egyértelmű interpretációs lehetőséget nyújt a néző számára. A Nine Inch Nails Slipping Away című dala inspirálja Ozsváth Zsuzsa ugyanolyan című munkáját, amelyben nem a megsokszorozódás, hanem a szétbomlás képét hordozzák az ismétlődő szereplők. A szétesés állapotát, amely a fokozatosan jelentkező veszteségeket, ugyanakkor egyfajta skizofrén állapotot tükröz vissza. Akárcsak a Nine Inch Nails zenéjében, itt is a kényszeres, kényelmetlen gondolatok törnek újra és újra életre az ismétlődésekben, perpetuálódnak.

A Play it again, Angelo B. című munkája a Laura Palmer’s Theme megszületésének pillanatát juttatja eszünkbe, azt a sejtelmes, de baljós disszonanciát, amely Angelo Badalamenti zenéjének meghatározó eleme, és amelyre David Lynch azt mondta, hogy „Angelo, vigyél be a gyönyörű sötétségbe! Ez az, Angelo, kitéped a szívem! A lány most távolodik, ereszkedj, ereszkedj, térj vissza a sötét, csendes, rejtélyes erdőbe. Ez Twin ­Peaks.” Ez az a világ – az ikercsúcsok világa –, ahol mindennek van egy sötét és egy világos oldala, amelynek fő motivikáját a kettősség alakítja.

A Widescreen Garden Party szereplője ugyancsak az elveszettség érzését kelti a nézőben. A sötét, monokróm hátteret megvilágító, ellentétes irányba futó fényfüzér, a widescreen mozis hatást nyújtó, lassított felvételű képi stílusát a szereplő önmagával való meghasonulása „zavarja” meg.

Ozsváth Zsuzsa munkáit figyelmesebben megnézve a tárlat címe új értelemmel gazdagodik: benne az életünk, énünk kifordított valósága, belső megkettőződése, rendezetlen, a külvilág, de sok esetben az önmagunk számára is elrejtett, láthatatlan része mutatkozik meg. Üzenete mélyen őszinte és emberi: merjünk szembenézni saját magunkkal, mert aminek színe, annak fonákja is van.

‍

Fonák/Crossgrain. Léda-ház kultúrtér, Nagyvárad. Alkotó: Ozsváth Zsuzsa. Megnyitó: 2026. január 30.

Jegyzetek

¹            Ozsváth Zsuzsa, a kiállítás eseményleírásából kiragadott idézet.

²            Ozsváth Zsuzsa költőként is ismert, hiszen eddig már két verseskötete jelent meg: Előző részek (Fiatal Írók Szövetsége, 2020), A kötelező letérőnél forduljon (Kalligram, 2024).

‍