Felülnézet, szemtanú (versek)

Felülnézet, szemtanú

‍

Hány ilyet láttam már.

A kipirult arcokat, amint kibukkannak a tető alól,

újra s újra egymás felé fordulnak,

hanghidakról, tekintetmágnesről beszélnek.

Ha ilyenkor átszállunk fejük felett,

jelzőhangokat leadva,

semmit nem hallanak belőle.

Hányan botorkálnak el a fák alatt,

egymásba kapaszkodva,

nő bennük a puha meleg,

mint a felborzolt pihék alatt,

remegő kézzel keresnek kulcsot, kilincset.

Elvonulnak újabb tetők alá,

s a hőhullámok, melyek kijutnak az ablakréseken,

meg-meglibbentik a leveleket.

Madarak hangjában

‍

Csízek hangja szólalt meg a temetőkertben,

feléjük indultam, rég nem találkoztam velük.

Sokan voltak, beszélgettek egymással,

közelről hallatszott a hang –

mégis, ahogy arrafelé lépegettem,

távolodni látszott minden,

mint egy álomban,

mikor egy fa felé indulsz,

ő meg odébb mozdul néhány lépéssel.

Azt hittem, a csízek felé tartok,

de halkult a hangjuk,

előbb egy harkály csettegése,

aztán egy kékcinke virtuóz skálája úszott be,

miniatűr remek.

Nem találkoztunk aztán a temetőkertben,

vagy épp a fellelhetetlen,

halkuló zsivaj volt mégis a találkozás.

‍

‍

Repülésemlék

‍

Reggel megjönnek a madarak.

Előbb a pintyek, aztán a cinkék, galambok.

Szajkó, egy-egy vegyes varjúcsapat.

Nézem a repülést, az ismétlődő körmozgást

a bozótban, az ágak közt.

Változott-e tegnap óta valami,

felnyílt-e a kéreg,

lehullt-e egy mag,

itt járt-e egy nagyobb, ismeretlen úr,

vagy egy rejtőzködő madár,

aki mindig a fatörzs túloldalára mozdul át,

még mielőtt megpillanthatnád.

A délelőtt csendesebb,

több a rögtönzés, egy-egy égdarab

intuitív megcélzása.

Arra indulni, ahol tágasabb a tér,

vagy két faág között jutni el az égbe,

egy váratlan felnyíló tisztáson

a lombok labirintusában.

Hirtelen lesz délután, a téli fények

gyorsabban űzik az estét,

finom motozás,

biztonságból halmozódó készletek

a szárnyak alatt, melyek éjszakára

paplanok és páncélingek lesznek.

Nem törhet be alájuk a csillagfény,

elküldik a színeket,

de ott maradnak az átfázott testeken,

akár a régi repülések emléke.