.svg)
Nusi
Benne van a versben a költő lelke
benne van a versben az örök Anna
és benne van a félrecsúszott nyakkendő
és benne van az elhibázott élet
csak Sárvári Nusi nincs benne
a jelentéktelen színésznő
ott sír ott zokog ő a színfalak mögött
mert a közvélemény kiközösítette
és vádolja átkozza holott alig ismerte
szegényke a szegény költőt
benne van a versben a költő lelke
benne van az örök Anna
a félrecsúszott nyakkendő
az elhibázott élet
csak egyedül Sárvári Nusi nincs benne
ott maradt sírva zokogva
kiátkozva kiközösítve
a kulisszák mögött mindörökre
Gyászmunka
Ady temetésén az özvegy szeme
Babits Mihály tekintetét kereste:
„Jó lesz nekem a költőfejedelem
feldolgozni a gyászom!” – remélte.
Még jóformán el sem száradtak
a síron a halotti koszorúk virágai,
s özvegy Ady Endréné Csinszka
Babits Mihályt levélben felkereste…
„Hol, mikor? Nálam nem lehet, mert
mindig jönnek-mennek az emberek.
Ha megjelöli az időt, a napot, elmegyek –
jövő héten rendelkezhet velem!”
Ady özvegye nem adja könnyen fel
a gyászmunkához szükséges találkozást.
Csinszkát nem olyan fából faragták,
hogy elszalassza a rangos poétát!
Zárójel:
(Ady Csinszkához írt költeményei nem veszítenek
jelentőségükből a fenti verssorok miatt, de nem árt
még elolvasni Babitsnak a Nyugatban két év múlva
közölt Költészet és valóság című írását sem…)
Projekt
Vittem a keresztet fel az égig
ahol az Isten heverészik
s szólt Ő látom hogy felértél
rendes ember vagy keresztény
hát itt a helyed a mennyben
kifogásom ellened nincsen
hanem a keresztet visszaküldjük
használható lesz még reméljük
esetleg ha itt megunnád
s kedved lenne lemenni újfent
szólt az Úr vízumot adok neked
hogy a projektet megismételd
meglátjuk Uram hogy alakul
mondtam maradjunk annyiban
hogy heverészek itt egy kicsit
többre most nem vásik a fogam
Kettesben
Senki sem olvas engem,
egyedül csupán az Isten!
Ő is már csak szemüveggel
boldogul a szövegemmel…
Szemüvege dioptriás,
de jól lát vele, nem vitás!
Szereti ő a rímeket,
amiért összecsengenek…
Ha találkozunk, gratulál.
Barátok közt ez így dukál!
„Csak írdogálj, csak írdogálj,
s ne sírdogálj, ne sírdogálj,
csak így tovább, csak így tovább,
ne hagyd alább, ne hagyd alább!” –
mondja az Úr, és rám kacsint:
„Lesz még szőlő és lágy fasírt!”
Kell is nekem a biztatás,
anélkül talán feladnám
a versírást, s az Isten sem
olvasna akkor engemet…
Uram, jól megvagyunk ketten,
írunk-olvasunk rendületlen –
mondhatni vigasz s vigalom
számunkra az irodalom!
