Önéletrajz (versek Szenkovics Enikő fordításában)

Önéletrajz

(Lebenslauf)

‍

Néha arra vágyom, bárcsak minden

fordítva haladna.

Így öreg emberként születnék,

és egyre fiatalabbá válnék. Akkor

egyre kevésbé ismerném önmagam,

és magamban is egyre jobban bíznék,

és az is egyre kevesebb lenne, amire

emlékezhetnék. Egyre több

élet állna előttem, és az élet

komolysága egyre inkább

az élet örömévé válna. Mondhatni

visszafelé járnék a világban. A céltól

indulnék, a rajthoz érkeznék.

A nagy slamasztika csak kezdetben

volna. Minden vizsga,

az első szerelem és az összes részegség

előttem állna. Hátrafelé futnék

versenyt önmagammal s a világgal,

majd megérkeznék a járókába. Ott kimondanám

az első szavakat. Az idő ellenében élnék,

és az örökkévalóságtól

egyre jobban távolodnék. És legvégül

nem egy hideg sír nyelne el, hanem

a meleg anyaméh.

Az óra egyhangú ketyegése

(Das monotone Ticken der Uhr)

‍

Április van, és sok minden

átalakul. A szív is,

mielőtt megdobbanna, háromszor

lekopogja a fán, hogy rendesen dobogjon.

Napról napra

kicsit másképp festek, akár az idő

vasfoga, melyről lemorzsolódik

egy-egy darab. Akinek

nincs kanala, Istentől reméli, hogy

hamarosan kap.

Havonta egyszer mindenki felteszi a kérdést,

miért van ez így. Mire minden azt feleli:

nem rajtunk múlik. Csak a kételyek

állítják azt, hogy valakin múlnia

kell. Már reggel korán

felbosszantja az időt

az óra egyhangú ketyegése, mert

az idő egyáltalán nem egyhangúan múlik,

és minden, mi a világban félrecsúszott,

lehetővé teszi, hogy

hátramenetben lépjünk

egymás felé. Hogy az ember a saját keresztjét

hordozza, az nem elegendő. A másét

is hordoznia kell,

ahogy más is hordozza

a mi keresztünket. A

szerelem igazán csak akkor

születik meg, ha fájni kezd.

Az utolsó verseskötetem

(Mein letzter Gedichtband)

‍

Az utolsó verseskötetem kissé

hosszúra sikeredett, egyetlen

hosszúversből áll, melyet 241

üres oldal alkot. Természetesen

hajlandó vagyok üres oldalakat

kivenni belőle, avagy

üres oldalakat hozzáadni.

Egy nem létező szót egy másik

nem létező szóra

cserélni szintén lehetséges.

Az írásjelek, melyek nem léteznek,

keresztbe-kasul hevernek,

de kész vagyok ezen is

változtatni. Annak a szándéknak

azonban mindig át kell szüremlenie,

hogy ezen a versesköteten semminek

nem kell átszüremlenie. Ilyen értelemben

e kötetet zseniálisnak vélem:

végre egy olyan verseskötet,

amelyet mindenki érthet.

‍

SZENKOVICS ENIKŐ fordításai

‍