Palkó Ernő: Életfa
No items found.

Uszony

XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 09. (935.) SZÁM – MÁJUS 10.
Palkó Ernő: Életfa

Gyere a tengerek fölött,

Az óceánok fölött,

Az elmosódó szemhatárú nagy vizek fölött

Fernando Pessoa

1.

mozgólépcsőzés közben mindig azt képzelem

hogy a tetejére érve nem tudok elég

nagyot lépni és leszállni

nézek lefelé szédülök

szél rángatta vitorláshajón

keskeny hídon járok

már látom is ahogy

a fogaskerekek beszippantják elöl nyitott

műanyagpapucsom leszakad

a nagylábujjam

majd szép sorban a többi

 

közben egy biztonsági őr ordít rám

kisasszony senhorita szedje már össze magát

galibát okoz szünetet várakozást elégedetlen vásárlókat

.

alig hallanám

csak a visszhangját

egy végtelen széles

fekete szalagon

sodródok az óceán felé

2.

amikor sima fehér térköveken

sétálok mindig arra

gondolok hogy mennyire szeretnék

mezítláb lenni

a nagynéném szerint nem tanácsos

csupasz talpakkal róni a várost

pedig sehol egy mozgólépcső

csikkek rágógumi üvegszilánkok

mindig kerül valami

amiért nem lehetek mezítláb

.

felkészültem hogy látni fogom vasco da gama sírját

a nagy portugál hajós aki háromszor is megjárta

indiát azt hittem megtudhatom pontosan hol végződik

egy út hogy miként lehet ép lábujjakkal megállni a

mozgólépcső tetején de csak a kolostort láttam amit

a messziről hozott borsból és fahéjból emeltek

szerzetesek imádkoztak itt a hajósokért minden reggel

hogy egyben időben visszaérjenek és

még egy fahéjrudat ragasszanak az épület oldalához

hosszasan ácsorgok a kígyózó sorban de tudom

a nagy felfedező csak arra vár hogy

végre megnézzem magamnak

bejutok folyosókon bolyongok

időnként leülök egy-egy márványpadra

itt minden egyforma mint a mozgólépcső fokai

fahéjrúdról fahéjrúdra keresem vasco da gama sírját

3.

kilátón ücsörgünk

távol egy nagy téglavörös híd úgy néz ki

mint a san franciscó-i golden gate

a túloldalon krisztus-szobor kitárt karja rióba repít

álmomban tűsarkús lányok szambáznak keresztül a hídon

felénk jönnek kacagnak

lábaik hosszúak vékonyak biztosak

nem félnek a lábujjnyelő mozgólépcsőtől

.

kik építhették és hogyan?

borsból és fahéjból húzták fel ezt is?

mi zúg alatta? a folyó vagy az óceán?

melyikben él lapos ördögrája

ami széles szárnyszerű mellúszóival

hajtja magát a vízben?

elindulhatnánk együtt india felé

vasco da gama útján fahéjért és borsért

mennyi mindent építhetnénk belőle

síremléket amit nem láthat senki

fehér térköves udvart

teraszt vaskos oszlopokkal

hidat amilyet eddig még soha

.

a város laposan

észrevétlenül úszik

alattam csak

tudnám miért vágyok

lisszabonból rióba

kolozsvárról mexikóba

.

ugyanott állok mindenhol

a mozgólépcső tetején

a nagyot lépés előtti pillanatban

ugyanazt a kérdést cipelem

mint vasco da gama

mikor kell megállni mikor kell leszállni

hogy ne maradjak lábujjak nélkül?

Összes hónap szerzője
Legolvasottabb