.jpg)
Gyere a tengerek fölött,
Az óceánok fölött,
Az elmosódó szemhatárú nagy vizek fölött
Fernando Pessoa
1.
mozgólépcsőzés közben mindig azt képzelem
hogy a tetejére érve nem tudok elég
nagyot lépni és leszállni
nézek lefelé szédülök
szél rángatta vitorláshajón
keskeny hídon járok
már látom is ahogy
a fogaskerekek beszippantják elöl nyitott
műanyagpapucsom leszakad
a nagylábujjam
majd szép sorban a többi
közben egy biztonsági őr ordít rám
kisasszony senhorita szedje már össze magát
galibát okoz szünetet várakozást elégedetlen vásárlókat
.
alig hallanám
csak a visszhangját
egy végtelen széles
fekete szalagon
sodródok az óceán felé
2.
amikor sima fehér térköveken
sétálok mindig arra
gondolok hogy mennyire szeretnék
mezítláb lenni
a nagynéném szerint nem tanácsos
csupasz talpakkal róni a várost
pedig sehol egy mozgólépcső
csikkek rágógumi üvegszilánkok
mindig kerül valami
amiért nem lehetek mezítláb
.
felkészültem hogy látni fogom vasco da gama sírját
a nagy portugál hajós aki háromszor is megjárta
indiát azt hittem megtudhatom pontosan hol végződik
egy út hogy miként lehet ép lábujjakkal megállni a
mozgólépcső tetején de csak a kolostort láttam amit
a messziről hozott borsból és fahéjból emeltek
szerzetesek imádkoztak itt a hajósokért minden reggel
hogy egyben időben visszaérjenek és
még egy fahéjrudat ragasszanak az épület oldalához
hosszasan ácsorgok a kígyózó sorban de tudom
a nagy felfedező csak arra vár hogy
végre megnézzem magamnak
bejutok folyosókon bolyongok
időnként leülök egy-egy márványpadra
itt minden egyforma mint a mozgólépcső fokai
fahéjrúdról fahéjrúdra keresem vasco da gama sírját
3.
kilátón ücsörgünk
távol egy nagy téglavörös híd úgy néz ki
mint a san franciscó-i golden gate
a túloldalon krisztus-szobor kitárt karja rióba repít
álmomban tűsarkús lányok szambáznak keresztül a hídon
felénk jönnek kacagnak
lábaik hosszúak vékonyak biztosak
nem félnek a lábujjnyelő mozgólépcsőtől
.
kik építhették és hogyan?
borsból és fahéjból húzták fel ezt is?
mi zúg alatta? a folyó vagy az óceán?
melyikben él lapos ördögrája
ami széles szárnyszerű mellúszóival
hajtja magát a vízben?
elindulhatnánk együtt india felé
vasco da gama útján fahéjért és borsért
mennyi mindent építhetnénk belőle
síremléket amit nem láthat senki
fehér térköves udvart
teraszt vaskos oszlopokkal
hidat amilyet eddig még soha
.
a város laposan
észrevétlenül úszik
alattam csak
tudnám miért vágyok
lisszabonból rióba
kolozsvárról mexikóba
.
ugyanott állok mindenhol
a mozgólépcső tetején
a nagyot lépés előtti pillanatban
ugyanazt a kérdést cipelem
mint vasco da gama
mikor kell megállni mikor kell leszállni
hogy ne maradjak lábujjak nélkül?