Valami baj van odabent

Amikor vége lett az időjárás-jelentésnek, András megmarkolta a karfát, és azt mondta, tartsanak vallomáskeddet. Csak kiülnek a teraszra, és régi, senkinek sem bevallott történeteket mesélnek el, hogy tejkaramellát loptak a boltból, hogy megcsókolták a mozigépész mozgássérült lányát, és hogy a Kádárt tulajdonképpen mindig is szimpatikus figurának tartották. A vallomáskedd szépsége, hogy csak heti egyszer, negyedórára kell őszintének lenniük egymáshoz, és nyugodtan elengedhetik magunkat, hiszen egyikőjük sem fogja beadni a válópert. Ebben a korban már minek.

Sára nem lepődött meg az ötleten, amióta a férje nyugdíjas lett, jól láthatóan unatkozik. Legutóbb András csak állt mögötte a konyhában, és röhögve nézte, ahogy főz, később kiderült, összecserélte a sót és a cukrot. Az ugratások mellé pedig mindenféle napokat ajánl, sherlockhétfő, zserbóvasárnap, most pedig a vallomáskedd, Sára nem győzi őket fejben tartani. De talán ez működhet, hiszen így a lelkükön is könnyítenek valamicskét, az még jól jöhet, ha majd a koporsóból magához hívja őket Szent Péter. Az állandó programok tényleg segítik ezt az életet, mindig van mire várni, nem szalad el csak úgy az idő. Lehetne minden nap, válaszolta fellelkesülve, mégiscsak közelít a hetedik iksz, annyi a vallomás, mint égen a csillag, de András leintette, ne türelmetlenkedjen, éppen a nagy időtávolság adja a dolog lényegét, különben ellaposodna az egész. Aztán azt mondta, hogy az élet nagy dolgait mindig hosszú idő választja el egymástól, de hogy ez pontosan mit jelent, már nem fejtette ki.

Pontban háromkor ültek ki a teraszra. A nap a szemükbe világított, ereszcsatorna alatt elsuhanó vallatófény, annak könnyebben mond igazat az ember. A negyven éve gondozott kert egyébként is tökéletes hely az őszinteségre, muskátlik meg petúniák nőnek a lábuk mellett, a tölgy körül pedig a macska kergeti a pávaszemes lepkéket. Azért van egy hátulütő, mondta Sára, a szabad ég alatt könnyen elsodródnak a szavak, a Csiszár utcában pedig mindent meghall a szomszéd, olyan hely ez, ahol már gondolkodni is csak nyitott csap mellett lehet. András inkább az eskütételt sürgette, egyszerre fogadták meg, hogy a sírig viszik magukkal az itt elhangzott mondatokat, ha pedig eljárna a szájuk, akkor kipakolják a kút mellé a másik ruháit, a hitszegő aludhat a békák sötétjében.

Sára igazi fénypazarló, kezdte a vallomáskeddet András, mindig felkapcsolva hagyja a lámpát a spájzban, már délután háromkor zúg a villanykörte, csak megszokásból nyomogatja a kapcsolót, nem is érdekli a világosság. Sára a férje egyenetlen szakállára panaszkodott, hogy András hiába hunyorog a tükör előtt kisollót szorongatva, mindig megmarad pár kilógó szőrszál, azok zavarják Sárát a jóéjt-puszinál, dörzsölik az állát és felszúrnak az orrlyukába. Szóba kerültek a harisnyák és a fogszívás, Sára mozgolódott a széken, sehogy sem találta a megfelelő pozíciót, tudta, ezek csak a kezdeti tapogatózások. András nyugodtnak tűnt, egy körre még van idő, mosolygott, nagyot szürcsölt a kávéscsészéből.

Mirci sosem tűnt el, mondta rövid szünet után. Hogy az igazat megvallva, sosem kedvelte Sára macskáit, mert nem fogták meg az egeret, biotápon éltek meg odapiszkítottak mindenhova, nem is beszélve az érzékeny hallásukról, megijedtek a kávéfőzőtől, szétugrálták a konyháját. Így aztán, amikor Mirci eltűnt, nem igazán érdekelte a dolog, mégis ő talált rá az árokban, elütötte az autó. Szólni akart, mert tudta, Sára mennyire odavan érte, de végül a vasvillával nyalábolta fel a széttört testet, a kút mögött ásta el a kert sarkában. Nem asszonynak való a vörös bundából kiálló csontok látványa, meg így Sára tovább reménykedhetett, hogy Mirci egy napon újra nyávogva préseli át magát a kerítésen.

Sára először azt hitte, hogy András viccel, már megint tréfálkozik, várta, hogy jöjjön a megszokott öblös nevetés, de a szemében őszinteséget látott csillogni. Mircit szerette a legjobban, miután eltűnt, napokig járta az utcákat, a fotóját kiragasztotta a posta és az iskola falára, esténként egy órát ült a kapuban, a járdára macskatápot szórt. Fél évig nem hozott haza új macskát, pedig a házasság óta egy nap sem telt el nyávogás nélkül, ha meghalt az egyik, még aznap a menhelyre tekert, a biciklikosárban hozta haza az új kedvencét. A férje mindig ezt csinálja, magában tartja a dolgokat, lenyomja a lélek sötétjébe, és hanyagságból inkább kínozta, marcangolta fél éven át. Nézte a kutat, és miközben a föld alatti csontokra gondolt, hirtelen eszébe jutott, mivel tudna visszavágni.

Az elrontott brassóiról beszélt. Az esküvő után pár nappal a Pennyben vásárolt, amikor meglátta a volt osztálytársát, aki azonnal megölelte, majd kérdés nélkül a félresikerült házasságáról kezdett mesélni. Tekintete zavaros volt, folyamatosan a háta mögé nézett, az ing is valahogyan csálén állt rajta. Udvariasan végighallgatta, és mivel a férfi tanácsot várt, a válást sürgette neki. Bemelegedtek a beszélgetésbe, végül a férfi a dolgozói mosdóba vezette, és nekitolta az elválasztófalnak. A krumplikat a mosdókagyló alól kellett összeszedni, abból készült aznap az ebéd.

Ültek csendben. Végül is azt nem beszélték meg, mi a teendő, ha lezajlottak a vallomások, Sára a szék lábánál tekergőző macskát nézte, szívesen lett volna a helyében, mert akkor bármit vágna hozzá a férje, nézhetne rá kerek szemmel. De András nem szólt, tett egy bizonytalan lépést a konyha felé, aztán úgy sétált a tölgyfához, mint egy alvajáró, megöntözte a gyökereket. Úgy kell neki, gondolta először Sára, hogy András az egészet azért találta ki, hogy őt kínozza, aztán nézte ezt a gyönge embert, és megint megszánta. Tényleg nem tudta volna elnézni az összetört Mirci testét, de nem bánja, hogy így alakult, előbb-utóbb úgyis elmondta volna a megcsalást, már régóta karcolta a lelkét a dolog. Az idő majd mindent megold, nem lesz baj. András előrehajolt, hunyorogva nézte a locsolót, de észre sem vette, hogy már nem is a fát, hanem a járólapokat éri a víz.

Másnap reggel Andrást megint behívták a rendelőbe, előrángatják, ha sok orr folyik a faluban és hideg rázza a gerinceket. Szaktekintély, és még jól is keres, így Sára olyan életet élhet, amilyet mindig is szeretett volna, láblógatósat. Nincs sok dolga, főzés közben vasal, aztán húz néhányat a seprűvel, és máris övé az egész nap. A hasánál csitítja el az ügyet is, ezt csinálják a nők, fakanállal foltozzák be a házasságon keletkezett réseket. András amúgy sem az a veszekedős típus, elfelejti hamar a dolgot, a légynek sem tudna ártani, a negyven év alatt csak kétszer borította fel a széket a konyhában, a második után bocsánatot kért. Volt idő, amikor Sára ki akarta tapogatni, mik András határai, valamikor neki is el kell engednie az idegeit, de nem jutott semmire. Pedig egyszer meg is ütötte. Azt gondolta, András majd ettől elveszti az eszét, az asztalnak löki és hörögve teszi magáévá, de csak azt mondta, nana, a bajsza alatt morgott. A zserbótól majd megenyhül, gondolta Sára, és bekapcsolta a sütőt.

Este András kihagyta a híradót. Késve ért haza, de az adás végét még pont elcsípte volna, akkor beszélnek a Fradiról meg a dartsról, de ehelyett a hálószobába ment, ruhástól feküdt az ágyba. Sára követte, és elmesélte neki, mi újság a világban, a rossz híreket kihagyta. Mivel a jó hamar elfogyott, ezért újakat talált ki, hogy kis oroszlán született a városi állatkertben, és még a kenyér is olcsóbb lesz. András háttal feküdt neki, de Sára pontosan tudta, még nem alszik, fél óráig mindig forgolódni szokott, egyszer fújja ki az orrát, és a mosdóba is kicsoszog. Meg akarta simogatni András fülét, azt szereti, megrándul tőle a bokája, de végül visszahúzta a kezét, nem kell elsietni semmit. Tésztagyúrás a férfiakkal való élet, jól kell tudni puhítani, ennyi a titok.

A következő napokban Sára egyedül oldotta meg a skandit. Hiába kérdezte Andrástól, mi az a piedesztál, az csak felállt, ja, te itt, mondta, és átment a másik szobába. Azért ez mégiscsak nevetséges, gondolta Sára, a konyhába viharzott, és bevágta maga mögött az ajtót. Talán mostantól így élik le a hátralévőt, sárga vakolattal elválasztva, majd két külön halottaskocsit kell rendelni, ők bizony nem osztoznak. Felrakta a macskát az asztalra, neki panaszkodott, hogy megőrül András bajsza alatt elharapott szavaitól, inkább öntse, zúdítsa rá az egészet, mennyivel könnyebb lenne a világ. Egyszer csak ki kell jönnie, csapott az asztalra, és jó szagú levest főzött, hogy még a szomszéd is érezze. De András nem jött. A sziluettje feltűnt tizenegykor az ajtó üvegén, kivitte a paplant a hálószobából, és a folyosó díványán ágyazott meg magának.

Sárának kusza álmai voltak aznap este, lidércesek. Ez valamit forral magában, riadt fel, igen, bosszút fog állni, könyörtelen macskabosszút, egy éles szemű, nyávogós bűntettet fog ellene végrehajtani a következő kedden, és neki rezzenéstelen arccal kell állnia a vallomást. De vajon mit forgat a fejében, mit venne még el tőle Mirci után, esetleg most mondaná el, hogy lehetett volna gyerek, csak nem akart? Biztos megcsalta ő is, azt fogja elmondani, hogy több nővel, tízzel, hússzal. Az orvosi munka része, hogy András időnként meztelen női felsőtesteket lát, hogy nagy ritkán a gimis lányok felkeresik az alsó testrészük problémáival is. Régebben nem zavarta ez Sárát, olyankor orvosi szemet hord az ura, megvizsgál és megfigyel, nem pedig vágyakozik. Számított rá, hogy a sokéves praxis során azért elkopik majd az orvosi szemlélet, de addigra András már öreg lesz, kevésbé kívánatos, a falusi asszonyok tudnak más után caplatni. Talán diáklányokkal lépett félre, látta maga előtt, ahogy kéjelegve pattognak a combján, húzzák le a nyakából a sztetoszkópot.

Sára próbálta egyedül elütni az időt a következő keddig, rendezgette a szőnyeg rojtjait, mit állnak úgy csálén és rendetlenül, még a padlást is kisöpörte, pedig nem használják azt semmire. András továbbra sem szólt egy szót sem, átnézett rajta, testéből elvette a húst, és köddé foszlatta a szemével. Mindig is unalmas embernek tartotta Andrást, de ennél a csendnél még az is jobb, amikor latin szavakat sorol, és az előrehaladott golyváról mutat képeket. Kellett neki mindent bevallani, ez történik, ha igazat mond az ember. Egyébként nem olyan nagy dolog ez, csak kimentette az osztálytársát egy rothadó házasságból, azt ki köszöni meg, arról nem is beszélve, hogy az osztálytársa utána udvarolni kezdett, dobálta neki az újabb ajánlatait, még azt is mondta, keljenek egybe, de Sára kinevette, messzire hajította a neki szánt rózsákat. Mégsem élhette le az életét úgy, hogy egyetlen férfival bújt ágyba, akkor még Szent Péter is kinevetné a mennyország kapujában.

Kedden már fél órával előbb kiült a teraszra. A macska is megérezte a feszültséget, baljósan lógatta a farkát a kerítésről, mint az óramutató. Talán ki sem jön többé, gondolta Sára, hogy András már összepakolta a batyuját és kimászott az ablakon, keres egy nyugodt házasságot, macska nélküli életet. De hallotta a lépteit bentről, és kemény, haragos léptek voltak azok, fel-alá járkált a konyhában, kegyetlen gondolatait szőtte. Sára mégsem várhatja ölbe tett kézzel a saját kivégzését, akkor elszalad ő, határokat ugrik át, óceánba veti magát.

András tíz percet késett. Maga alá húzta a napozószéket, arca komor volt, oldalasan ült, mint aki még egy levegőt sem hajlandó Sárával szívni, sápadt arccal meredt a kertre. Sára látta maga előtt, ahogy a múlt heti vallomása ott él még a férje hasában, szívja belőle a táplálékot, szúrkodja a hasfalát. Azt akarta mondani, hagyják ezt az egészet, őt már nem érdekli, mit és kivel csinált András, neki úgysem maradt semmi lényegi vallomása, csak apróságok, de nem mert megszólalni.

Más ember, mint Sára hinné, kezdte a vallomást András. Itt van például a tejesember. Még a pályája elején megjelent a rendelőben és kiküldette az asszisztenst, mondván, itt komoly és férfias dolgok fognak elhangzani. Azt kérte, hogy adjon neki valami gyógyszert, ami megoldja a problémáit, de úgy igazán és örökre. Mert megunta már az életet, pedig voltak ám tervei, de hát mi lett belőle, tejszagú hétköznapok, még az álmaiban is hűtőrezgést hall. Természetesen elküldte, mondta András, hogy valósággal kilökdöste a rendelőből, élje csak le, ami hátravan, hiszen ez a dolga, ne akarjon kibújni a felelősség alól, azt hiszi, másnak minden Kánaán, ő is szívesen kiöntené a lelkét, de neki meg mások panaszkodásait kell hallgatni egész nap. Ez fáj, az fáj, hát neki is fáj, szerinte valami baj van odabent, de hát az kit érdekel, nem kérdezi a kutya sem.

Sára egy pillanatra úgy látta, mintha férje arcából kiszaladna a vér, a bajsza alatt megrándul egy izom. András felállt, és a korlátnak dőlve folytatta a történetet. Hiába hallgatta meg aznap a többi beteg szívverését, nem hallott dobbanást, folyton azon kapta magát, hogy elmereng a sarokban. A hétre beteget jelentett, Sárának is azt mondta, komoly fájdalmak gyötrik, és talán igaz is volt, az a valami elhatalmasodott a testében. Egyik éjszaka felhívta a tejesembert, hevesen győzködte, hogy szép az élet, csak hát dolgozni kell vele, a munkát pedig nem szereti senki, és ha minden arany volna meg csillogós, az is csak bajt szülne. Mondhatott neki bármit, a tejesember nem hallgatott rá, pénzt ajánlott, az örökségből megmaradt minden vagyonát, hogy a saját kezében viszi át hozzá akár most azonnal, úgy kellett rácsapni a telefont.

Nem adta fel, visszajött a következő héten is. Ott kuporgott egész nap lehajtott fejjel a rendelő előtt, mint egy koldus, a polgárőrnek kellett elküldenie zárásnál. Mi mást tehetett volna, másnap beengedte, küzdjön, harcoljon, mondta neki utoljára, de a tejesember egyre azt hajtogatta, hogy műtse meg, akkor nem gyanakszik majd senki, vegye ki valamijét, és adja oda olyannak, akinek kell, aki kezdene is vele valamit, őt pedig hagyja nyitva, hogy a lelkének legyen ideje kiszabadulni ebből a tej áztatta testéből. Csak rontson el valamit, ne kössön össze két sejtet, csak egy apró hibát vétsen, nem kér sokat.

Sára érdeklődve nézte a férjét, olyan tekintettel, amivel igen régóta nem fordult felé. Várt egy kicsit, hátha folytatódik a történet, de András nem szólt, szorongatta a kávét, szuszogva lélegzett. Megölted? A férje megrezzent a szó hallatán, kicsinek és védtelennek tűnt. Elég lett volna ráfújni, és messze száll.