.svg)
Elrejtettem ötszáz doboz cigarettát és tizennyolc liter tiszta szeszt a hörgő torkú alagútba, nem önzésből, csupán tartva attól, hogy a halál, melyet hívok, ezúttal sem fog értem jönni.
Amiben most vagyunk, menthetetlenül a sajátunk. Rajtunk nem segít a bőrápolás.
Kétszer is megmosom a kezem, csak utána kezdem átrendezni a reggeli rohamban félig kiürült süteményespultot.
Szegény Irimia! A véletlenek micsoda tréfája sodorta őt, a Jalomica megyei parasztfiút a Lazăr gimnázium mondén fiúosztályába?
Mondjuk ki. Azért szeretsz gombászni, mert ide nem jön utánad Roxana. Végre kicsit magadban lehetsz.
Balázst megégette valami. Nemcsak ez a hirtelen lezajló, néma visszautasítás, hanem a szégyen is, amit az a gondolat metszett a tudatába, hogy én minderre felfigyeltem – és valóban láttam.
