„Tárjátok ki a napkaput”, énekelte Dida Drăgan. Tiszta, kissé érces hangon énekelt, legalábbis nekem úgy tűnt.
– Itt vagyok, a magam földjén állok! – szólt halkan, mert a rendes ruhájában a maga fajtája nem szokott rikoltozni.
számtalanszor megfogadtam, hogy a kínálkozó lehetőségek közül mindig a nehezebbnek tűnőt választom
A mólón egy kamasz srác lazán nekitámaszkodik az egyik cölöpnek.