Minket is valami mardosó éhség rángatott ki az iszamós napvilágra.
Míg kék irónnal írod / derűd égre, dombra, / tar Terra terén sírok / vermét vájja bomba,
A hülye Sári, az meg elment. / Aztán ha valamit nem tudott, / apám az osztály előtt felpofozta.
összeszőtt minket szeretetből sérülésből / és közben mindent megjegyzett amit látott és hallott
Szóval, hogy végre érdekes útitársat kaptam, / nem vesztegettem az időt.