.svg)
Éjszaka szomorúak az állatok. / Ember az intim fagyban, post coitus, sír.
Belém hasított, hogy mégiscsak vagy, / s ha te valahol, valamikor itt vagy – itt vannak, Freya, / a többiek is, itt van Thor, Gis, Enkidu, és mind, / a többiek
amikor leesik egy kő a szívemről / felkapom és a zsebembe csúsztatom
Anya, milyen békésen adtad föl magad.
Csak ne ráncosodna napról napra / a bőr, hogyha külső időt mér.
