.svg)
Egy-két dolgot irigyelek a kilencvenes évek szerkesztőségi életéből.
Új fényesmatrica-korszak fotográfialáza, / imitációm öröme, illúzióm boldogsága, / az élet egy nagy fotóverseny csupán.
Az erdélyi férfi és a Tárgy olyan különös egységet képez, mely különös egységet – tudja ezt mindenki – legjobb nem bolygatni. Mert öröktől fogva az erdélyi férfi az ő tárgyai közepett teljesedett ki.
Anyám szerint apám ebbe halt bele. Amikor először mondta, csak a vállamat vonogattam: hogy lehet belehalni egy gyárba?
Ez a gyár nem az én gyáram. Nem az én otthonom, nem az én hazám.
Föltekeredve / jól a jelenre / DNS-ábrák / azt is mutatják, / ami leszek majd.
Mint minden történetben, e lapszám történetének mélyén is rejlik egy másik.
A második olvasás alkalmával a sünözés nevű eljárásnak lett alávetve a könyv, ami a Helikon-műhelybeli szóhasználatban azt jelenti, hogy agyon van cetlizve az egész...
