A nézőket már az előtérben bambuszkalapokban díszelgő ültetők várják és kísérik a helyükre.
Kabdebó Lóránttal 2003-ban találkoztam először személyesen. Ezt rövid levelezés előzte meg. Kérdésemre, hogy írja meg, hol találkozhatnánk, a rövid válasz az volt, hogy náluk.
akkoriban volt még ma nincs / nem nappali / éjjeli fürdés / a test őriz ilyen szabad nyomokat / az önfelszabadítás próbamozdulatait
Azt mondta, hogy menjünk biciklitúrára. Már a mondattól leizzadtam. Nem akartam nemet mondani. Dögösnek akartam látszani. Másnap reggel indultunk.
a tükörszelfim felkapja a kenyeres / kést, és szép lassan elmetszi a torkomat.
egy csukott ablak nézi a tengert. / pupilláin átviláglik a visszavert fény
Nincs erő a képek befogadására, a kedv nem / éri el a titkok föloldásához / szükséges kritikus kacaj hosszát, / a szálak fölfejtéséhez türelem nincsen
Szoros teret, fénytelen hajlékot rejt / a test mintája. Öntudatlan, túlnyomás formálta / halmok, nemtelen altájak. Kikötöttük / a pányvát, elvezetjük a tisztító esőt.