.svg)
Fancsali Kinga versei úgy tudnak beszélni a gyerekkorról, hogy közben maga is tudja: még sokáig gyerekek maradunk.
Erdély nekem az otthonom, Vásárhelyre mindig hazamegyek, ez sokszor megterhelő, de ugyanannyira jó is.
Régi barátja látogatta meg. Olyan régi, hogy amikor sok-sok éve meghalt, már sok-sok éve nem találkoztak.
„A gondolat halhatatlan. Ez emelte ki az embert alacsonyrendűségéből”
Mitől népszerű Bosch? Azt hiszem, a huszonegyedik századi ember képzeletét leginkább az egyszerre rettegett és vágyott apokalipszis látomása ragadja meg.
Lélegezni, mintha normális volna. Sírás és ordítás, nevetés kettőssége. Önmagunk elvesztése és mederbe terelése. Közben pedig az ismételt atyai tanácsok: Szedd össze magad!
Repülsz felhők fölött, / suhansz felszín alatt, / csak embertársaidhoz / nem találsz utat...
