Fentebbi cím az emlékezőregénye címe. A becézés – ki mástól? – Gézától ered. A címet egy jó barát, Temesi Ferenc találta ki. Páskándiné Sebők Anna, ő volt a Rozsdásszemű. Nekem csak Anikó.
Hogyan érdemes egyetemes gyermeki gondokról, gondolatokról, érzésekről beszélni, és miként lehetne empatikussá tenni ezekkel szemben a felnőtteket és gyermekeket?
Egyszerre jó hír és rossz hír a rövid(ebb) próza kedvelői számára az utóbbi években elkövetkezett „padlássöprés”, vagy talán inkább fiókkiborítás, ami Szilágyi István háza táján történik.
Semmi sem egyszerűbb a halálnál. Aki és ami a világra jött, annak el is kell pusztulnia.
Belső-külső-belső-külső / rúd körül szédül a test.
Két részeg yacht dülöngél befelé, / szezonvég, döbbent sirályok a stégen...
Azt gondolom, hogy olyan ember vagyok, akinek van mesélnivalója. De ahhoz, hogy a történetmeséléshez eljuthassunk, elsősorban élni kell, tapasztalatokat szerezni...
Johanna néni zöldséget árult a piacon, / hagymát, petrezselymet, sárgarépát. / Majd valamivel később gyümölcsöt is.