.svg)
Az új színházi évadban a Szigligeti Társulat, Tóth Tünde rendezésében, ismét megkísérelte felderíteni A padlást és annak zugait.
Az alkotás egyik tételmondata, hogy a költő huszonhat évéből összesen majdnem egy egész évet Erdélyben töltött...
A címben felvetett kérdés egyáltalán nem költői – hisz létezik rá egyszerű válasz: azért rajzolnak az írók, amiért a festők is írnak.
Miért gond, ha sztereotip egy szereplő ábrázolása?
Nem csupán szürke ízű napokból álltak ezek az évek itthon, Erdélyben sem, de amit az egykor Kézdivásárhelyen élő költő rövid élete alatt leírt, igaz.
Ferdinandy György egyik titka sejtésem szerint az lehetett, hogy sose vette túl komolyan magát, nem tulajdonított nagyobb jelentőséget múló dolgoknak.
Újdonsága és fontossága abban áll, hogy a dráma eredeti szövegét Nádasdy Ádám prózai fordítása gazdagítja.
A festőművész ars poeticájában azt vallja, hogy „az igazi művészet eszmei magasztalása, himnusza kell legyen az életnek, a szeretetnek, az emberi létünknek”.
