A Gyerekkori emlék (2025) tengerparti fövenyén strandolók helyett ép és feltört diók hevernek.
Az Ötödik szimfónia méltán vált a prokofjevi életmű kvalifikáló értékű munkájává.
Olykor lassan olvas, máskor szavakat téveszt össze, felcseréli vagy kihagyja a főneveket, szótagokat, nem mindig érti, amit olvas, és mégis: saját nyelve, szavai és önálló olvasata van.
A víziló anyuka például önelfogadásra buzdítja fiát a találka előtt, a csupasz csiga szembeszáll az őt csúfolókkal, a hattyúk a hűségről és az érzelmi biztonságról elmélkednek.
Ebből a perspektívából ez az ártalmatlanul játékosnak tűnő anekdota elkezdi lehorgonyozni a regény azon metafizikai alapokkal bíró vonulatát, amely villanásszerűen jelenik meg ugyan a későbbiekben, mé
Ifj. Vidnyánszky azonban nem csupán „ráereszti” ezeket az ötleteket Gogolra.
Végső soron viszont mégis azt lehet mondani, hogy igényesen megfogalmazott történettel állunk szemben.
Bárcsak látnok lehettem volna, jó gall látnok, és akkor nem írhatnám most, ez is apád.