.svg)
Otthoni part, / oly keveset mondtam el neked, / oly sokat énekeltem rólad.
Szegény Irimia! A véletlenek micsoda tréfája sodorta őt, a Jalomica megyei parasztfiút a Lazăr gimnázium mondén fiúosztályába?
Mondjuk ki. Azért szeretsz gombászni, mert ide nem jön utánad Roxana. Végre kicsit magadban lehetsz.
Keseredett mézsört, lesszíves a bűzösebbikét. / Borostáján lecsöpög. / Fröccsöntött sarkantyúját lemarja surranóiról.
Balázst megégette valami. Nemcsak ez a hirtelen lezajló, néma visszautasítás, hanem a szégyen is, amit az a gondolat metszett a tudatába, hogy én minderre felfigyeltem – és valóban láttam.
valami zsibong bennem hogy ez hülyeség / nem a kérdés ne érts félre hanem a kérdés helyzete
