Mint a petrezselyem. Olyan zöld a szeme.
álmomban összetörtem egy vázát / és fekete kutyák ették fel darabjait / reggel hiába nyújtózó végtagok / van amit sosem érnek el
Nina tányérjára halmozza gyorsan összedobott reggelijét a konyhában, majd visszatér szobájába, ahol kenyeret majszolva befészkeli magát a még meleg ágynemű közé.
mindenmentesen simul a mosolyod / a világegyetem genetikus spiráljába
válságon vereget / könnyed szerelem.
Kezemben rétegekből lemezelt hangszerem – / nyaktőből fut a fogólap, mint farkcsonttól a csigolyák, / dohos lepedődarabbal tisztálkodom, törött üvegen át
Szokásomtól eltérően sokáig aludtam. Amikor fölébredtem, egyedül feküdtem a paplan alatt.
Másfél éve próbálok írni a könyvről, érthetővé tenni a fenntartásaimat, amelyek a metamodernizmus modelljének az erdélyi fiatal költészetre való applikálhatóságával kapcsolatosan felmerültek bennem.