mikor a mennydörgő megrázta az eget / az első villám istállónkba csapott / a másik a szűz katába
Messziről érkeztünk a túlról nézve / erdőn inneni nagy kikötőbe, / hol az édesvizet metszett pohárban, / a sósat vásznon kínálják / dagadó képzeletű piktorok.
Szeretek olyan verseket írni, amik közel állnak a hétköznapok motívumaihoz. Ezekből próbálok építkezni, és olyan versszerű szöveget létrehozni, aminek van egy önmagán túlmutató jelentősége.
Előbb lesz a gondolatnak tárgya, / minthogy körvonalazódna maga / a gondolat.
Nem. Ez volt az első gondolata, hogy nem, ilyen nincs, zümmögött a lét-szerkezet, recsegett-ropogott minden, ami még annak volt mondható, a ptolemaioszi vonat ebben a pillanatban siklott ki Csajágnál
Berlioz Fantasztikus szimfóniájának és Mendelssohn Első Walpurgis-éjének (op. 60, MWV D3) szellemi forrása egyaránt Goethe.
Hogyan járult hát hozzá a háború ahhoz, hogy a művészek az értelem ellen lázadjanak? Hogyan vált a kísérletezés lényegbeli művészi értékké?
Odavág – szó szerinti és átvitt értelemben is. Ebben a tekintetben teljesen egyedi tapasztalat.