.svg)
Mint író nem szívesen távolodnék el az anyanyelvi közegemtől, tíz-húsz év idegen nyelvi környezetben már alaposan roncsolja a nyelvérzéket.
E. simogató tündér volt, de ez nem segített, ő is az volt, két másokat kielégítő lény simán álomba nyomja a másikat, csak a reggel nehéz, a kávé vagy tea akadozó kérdése után a hulla csönd.
Szorítom anyám kezét. Megyünk iskolába. Őszelő, a tömbház előtti beton pingpongasztal tócsáiban sápadt ablakszemek tükröződnek, halványkék ég.
Amikor Illyés Gyula 1982 májusában megtudta, hogy találkozik a Magyarországra látogató François Mitterrand-nal, Franciaország köztársasági elnökével, joggal írhatta a naplójába, hogy...
Atyakötet. Ez az – elsőre talán kissé furcsa és idegen – szóösszetétel jutott legelőször eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogyan jellemezhetném tömören Borsodi L. László legutóbbi kötetét.
Beütöm térdem, fejem, kezem – / egyszerre, durván földet érek.
Szeretem Szávai Géza írásait. Először a Kókó Samuék vándorútja talált meg engem, aztán a Burgum Bélus, a mesterdetektív.
