Előttem a könyvek. Tucatnyi. Nem kilencven. Nem száz. Csak tucatnyi. De mekkora életmű ez a valahány...
De lehet-e búcsúzni a hegytől?
Szédítő mélység, felfoghatatlan dimenzió.
Pálinkával köszöntik egymást. A tepertős pogácsa harapdálása közben már feljönnek az egykori tanárok.
Nem telt el még egy perc sem, mikor az egyik ház felől zajt hallottam, aztán egy alacsony, idős nő jelent meg a vaskos fémkapuban.
távolról / a seprű puskának / a szemeteskuka / hullának látszik
Élhetetlen volt és gyönyörű. Aztán szépen felnőttünk egymás mellett.
Tudta, oda tart, ami messze túl a láthatáron terjeszkedik – legutolsó regénye ezért is kaphatta ezt a címet.