Az Oppenheimer nem egyszerűen a címszereplő tudós lineáris életrajzi filmje, hanem egy minimum három idősíkban elmesélt monumentális portré.
a szelíd emberek viperák / valami bajuk lett valamikor / sokat szenvedtek és úgy döntöttek / hogy spéci túlélési tervet alkalmaznak
Nincsenek céljaim, munkám, feladatom van: mindig keresek és mindig találok magamnak tennivalót.
Ismerem azt a Király Lászlót, aki mesél. Homlokába húzott simléderes sapkában érkezik, mellén keresztbe átvetve válltáska.
Ha nem félünk a farkasoktól, akkor megnyuvadnak. / Elcsikordul farkashangjuk, összeroskad farkaslábuk,
Hetek óta olvasom. Rendszertelenül. Verset, elbeszélést, tárcát, regényt, aztán megint verset, ötven évvel ezelőtt írtat és tavalyit.
Csikós Attila egy sebesvonat tempójával utaztat vissza minket a múltba.
Kuszán szövődnek egymásba a sűrű gondolatok, a digressziókkal teli elbeszélés mégsem csapong.