Rágyújtott, és kinyilatkoztatta a kánnak, hogy alighanem hibbant időket élnek.
ha úrrá lenne agresszióján a depresszióm most kinyitná anyád legmakacsabb savanyúságokkal teli befőttesüvegeit
nem nézek tükörbe véget vetek a tükör trükkjének képmutatásának se lovat se kardot se borotválkozó felszerelést ne temessetek el velem
Éhes farkasnak élesebb a körme.
Csak látni akarlak, Anton, csak szeretném tudni, hogy milyen színű a szemed, bozontos-e a szemöldököd, hogy van-e mélység a tekintetedben
Öregszel? Ne haragudj, de valamit nem jól csinálsz. Azaz nem csinálsz te semmit! Csak éled az életedet, jó, de hát az is milyen élet?
A kiállítás már ebben a formában is bizonyítja azt a magától értetődő hipotézist, hogy az iskolák felelőssége megkérdőjelezhetetlen egy település kulturális életének alakításában
Szeptemberben a Helikon kiemelt szerzője Mátyus Melinda író, református lelkész. Nem véglegesen című novellájának részletét Román Eszter olvassa fel.
Az este több szempontból is leszámolt az ingben és zakóban, kihúzott háttal merengő költőkről kialakult sztereotípiákkal – mind a szövegek, mind a látvány szintjén.
Kocsiba ültek, és elhagyták a várost, hogy magukban éljenek, távol a rossz nyelvektől, messze a világ zajától, a vadregényes Szászfenesen.
tánccipőben gyertek, lakkozott orrát csodálják az odesszai nagyságák, a mamám barátnői, édes púderpiros pofik, úgy ültetnek az ölükbe, mint bontatlan import lisztet
.svg)
