Képzeljünk magunk elé egy labdát.
Charlie Parker tudja, hogy heroinfüggő, de nem szeret erről beszélni. Nem azért, mert szégyelli, szégyellné, ha szégyellné.
Ha én egyszer Szilágyi Istvánnal egy asztalnál ülhetnék, az életéről és az életművéről faggatnám. Megkérdezném két sorsfordító döntéséről, hirtelen jött vagy titokban érlelt elhatározásáról.
Merjünk-e művek mellett az íróra is figyelni, ha szigorúan hárítja a kérdéseket?
Az új és a most egybegyűjtött írások voltaképpen új és újabbféle olvasásmódokat ajánlanak ehhez a nagy életműhöz.
A mondatok, amíg a felszínre jutnak, amíg a nyelv mélyének tektonikus lemezei egymásnak feszülnek, szavak alvadnak és szilárdulnak meg újra, élesednek pengeéles üzenetté.
Botond Nagy az utóbbi időben egyre inkább a klasszikus szövegek felé fordul.
el a Szamos, fel Kolozsvár, / fel Erdély, fel a gyönyörűen pompázó, illatozó, tarka és / sokszínű világ fölé…