.svg)
vihar volt a nyári kertben, / a koncert megszakadt, / arcod üresre mosta / a felhőszakadás, / mosolyod csatakos lett...
Mit adtál nekem életem / csecsemőkori árvaságom / ma is rám rivall
Cervantes le akar nyűgözni, és le is nyűgöz. Úgy csal lépre, hogy amennyire lehet, ragaszkodik a valósághoz, de persze tudja, hogy nem lehet, mert a valóság rágós és emészthetetlen.
az asztalnál ültünk és néztem ahogy / csikorgatja a hátsó fogait a fogait / amit a szóbeszéd csak őrlőfogaknak nevez
Van egy tolltartóm, űrhajós. Tegnap eldugták, valaki az osztályból, és mire visszakaptam, egy helyen lekopott róla a festék.
Egy könyvet lapozgatok egy régi játszótér padján ülve, valahol a Szigony utca körül.
a pályaudvari szürkületben / eltűnő nők után nézve / eszembe jut felismernélek
A huszonegyedik századi életformánk a hömpölygésről szól, de kellenek a szigetek.
