A vándor, hacsak nem árvízi hajós –/ vagy ép(p) elméje / valamely beltengerén / színes bálnáknak nem üzen hadat –, / nehezen érhet a Dunáig, / ha, teszem azt, ladikja / egy kolozsvári kikötőben pihen.
Amikor az ember a konkrét költészet vagy akár a kései avantgárd német nyelven alkotó úttörőire gondol, elsősorban olyan nevek villannak fel előtte, mint Eugen Gomringer, Friedrich Achleitner...
Amikor én vidékről felkerültem, fogalmam sem volt minderről. Azért esett a választásom Kolozsvárra, mert az ottani germanistáknak igen jó hírnevük volt a német nyelvű sajtóban.
A molylepkét vagy a kislányt égeti jobban az igazság(talanság) felvillanó körtéje?
Pirkko Saisio (aki Jukka Larsson és Eva Wein álnevek alatt is publikálta műveit) Finnország egyik legkedveltebb kortárs szerzőnője.
Nem tehetünk mást, ősvigasztalunk, vigasztalást keresünk az ősöknél, vagy ha nem lelünk közvetlenül az ősökhöz vezető útra, akkor még mindig segítségünkre lehet a tánc, a zene, a tárgyak...
Hajnalban szláv kerítések szakítják fel az eget. / Innen nézve a napfelkelte: terror.
Van egy fura 18. századi filozófusunk, név szerint Jean-Jacques Rousseau, akit – ahogy mondani szokták – se kiköpni nem tudunk, se lenyelni.